Pásztor Sándor vagyok, klinikai és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus. Pszichológusként a Debreceni Egyetemen diplomáztam (ezt megelőzően történész végzettséget is szereztem a Miskolci Egyetemen, miközben - egyetemi éveim alatt - újságíróként is dolgoztam).
A pszichológus diploma megszerzése után Budapesten, az Országos Rehabilitációs Intézet gyermekosztályán helyezkedtem el, ahol súlyosan sérült, illetve különböző fogyatékosságokkal élő gyermekekkel, valamint szüleikkel foglalkoztam. Közben több alkalommal kísérő pszichológusként vettem részt a Tűzoltó Utcai Gyermekklinika által szervezett táborokon, amelyeket daganatos betegségekben szenvedő, és gyógyult gyermekeknek, illetve szüleiknek szerveztek.
A kórházban eltöltött – embert próbáló, de felejthetetlen pillanatokkal teli - időszak után a XIX. kerületi Nevelési Tanácsadóban helyezkedtem el, ahol nagy tapasztalatot szereztem a gyermekkor, serdülőkor nehézségeivel, párkapcsolati problémákkal, családi konfliktusok megoldásával kapcsolatban. Az egyéni terápiák mellett itt lehetőségem nyílt gyermekpszichodráma csoportok vezetésére is, ami nagymértékben bővítette terápiás tapasztalataimat, eszköztáramat.
A gyermekpszichodrámát a Magyar Individuálpszichológiai Egyesületnél sajátítottam el, ahol a módszer nemzetközileg is talán legismertebb kiképzőjétől, Kende B. Hannától (a francia SFPA kiképző analitikusa, a MIPE tiszteletbeli elnöke) tanulhattam.
Néhány évvel később autogén tréning vezetéséhez szereztem jogosultságot a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesületnél, ahol a meditáció módszerével is megismerkedtem. Elsajátítottam - a Genfi Gyermekpszichiátriai Klinikán B. Cramer által kidolgozott - együttes babamama pszichoterápiás módszert, amelynek segítségével rendkívül hatékonyan és gyorsan orvosolhatók az egészen korai (0-3 éves korban jelentkező) tünetek, a csecsemő és az édesanya közötti kapcsolati problémák (táplálkozási zavarok, alvási nehézségek, „kezelhetetlen gyerek” jelenségek).
Klinikai és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológusként a Debreceni Egyetemen szakvizsgáztam „kitűnő” minősítéssel. Jelenleg magánrendelésemen fogadom a hozzám fordulókat. Három éves kortól húsz éves korig a gyermek-, serdülő, és fiatal felnőtt kor pszichés, életvezetési, illetve nevelési problémáinak széles skálájával találkozom, illetve természetesen szülőkkel, párokkal is foglalkozom.
A bejelentkezést követően az első egy-két alkalom a szülőé vagy szülőké (a serdülők esetében másképp indul a folyamat, erről részletesebben az alábbiakban olvashat). A találkozás során lehetőség van a hozott probléma részletes megbeszélésére, a néha csapongó gondolatok rendezésére, a gyermek fejlődési adatainak feltérképezésére (várandósság, szülés körülményei, mozgás-, beszéd-, szociális fejlődés főbb állomásai).
Sokszor már az első beszélgetés is megkönnyebbülést, javulást hoz, hiszen kiderülhet, hogy az addig kezelhetetlennek tűnő problémára van megoldás, a jelzett tünetek kialakulása nem jelenti azt, hogy az ember rossz szülő.
Az első interjú végén megállapodunk a további lépésekről, együttműködésünk kereteiről. A szülőkkel való beszélgetést követően kezdődhet a kivizsgálási szakasz, ami az esetek többségében 3-5 alkalom (heti rendszerességgel, alkalmanként 50 perc). Ilyenkor a gyermekkel foglalkozom, az életkorának és a probléma jellegének megfelelő módszerekkel (természetesen erős szorongás, a gyermek kezdeti bizalmatlansága esetén lehetőség van arra, hogy a szülő is jelen legyen). Ezeket a találkozásokat a gyerekek általában rendkívül élvezik, hiszen a pszichológiai kivizsgálás - valamint maga a pszichoterápiás foglalkozás is - számukra a közös játékot, a bizalmas és szorongásoktól mentes légkört jelenti, ahol a felnőtt figyelme kizárólag rájuk irányul. Ebben a biztonságot, elfogadást nyújtó légkörben a gyermek egyre jobban megnyílik, kreativitása, játékai, szavai, rajzai, viselkedése által betekintést enged belső világába.
Megmutatja szorongásait, félelmeit, gondolatait, így lehetősége nyílik rá, hogy a tudattalan, belső konfliktust okozó tartalmakat megjelenítse, a terapeuta segítségével az életkorának megfelelő technikákkal feldolgozza, és a feldolgozott élményt személyiségébe integrálja. Ezáltal a belső konfliktus csökken, illetve megszűnik, a gyermek megerősödik, viselkedése változik, ami jótékonyan hat környezetére is. Az általam használt módszerek: játékterápia, bábterápia, gyermekpszichodráma, relaxáció.
A kivizsgálást követően újabb beszélgetésre kerül sor a szülővel, ekkor visszajelzést adok az általam tapasztaltakról, és közösen döntjük el a további teendőket (többféle javaslat lehetséges: rendszeres pszichológiai foglalkozások a gyermekkel, nevelési javaslatok a szülők számára, más szakemberhez történő irányítás, illetve a probléma rendeződése esetén a folyamat lezárása).
Fontos, hogy a megoldást a szülővel közösen keressük, hiszen saját lehetőségeit, élethelyzetét és gyermekét mindig ő ismeri a legjobban, én tapasztalataimat és szakmai ismereteimet kamatoztatva segíthetek az előre lépésben.
A baba-mama terápia akkor indokolt, amikor újszülött-, vagy csecsemőkorú gyermekkel kapcsolatban merülnek fel problémák (nem eszik, nem alszik, könnyen felriad, zaklatott, elutasítja a szülőt, stb.). Ilyen esetekben a baba és az édesanya együtt jönnek el, és a foglalkozások (általában 5-6 alkalom) hármasban zajlanak.
Szülőkonzultáció esetén a gyermekkel nem találkozom. A szülő egy vagy néhány alkalommal keres fel, segítséget kérve konkrét problémák megoldásához, adott helyzetben való megerősítéshez, vagy bármilyen – a gyermekével kapcsolatos – bizonytalanság, kérdés felmerülése esetén.
Ilyenkor közösen elemezzük az adott helyzetet, feltérképezve a probléma hátterét, és keresve a megoldási lehetőségeket. A szülő konkrét tanácsokat is kaphat, és igény esetén alkalmanként újabb konzultációs lehetőségek is rendelkezésére állnak.
Érdemes tudni, hogy a gyermek tünete sokszor a szülők, a család, vagy a tágabb szociális környezet (óvoda, iskola) problémáit, konfliktusait, feszültségeit jelzi. Ezekben az esetekben különösen fontos a felnőttek (pedagógus, szülő, pszichológus, pszichiáter, stb.) együttműködése, a gyermek számára frusztráló helyzet rendezése, hiszen hiába próbáljuk a gyermeket megerősíteni, amíg a kiváltó okok változatlanul fennállnak.
Serdülők (15-16 éves kortól) és fiatal felnőttek esetében kiemelt jelentőségű a bizalom a terapeuta és a kliens között, ezért ilyenkor elsősorban a pácienssel dolgozom. A találkozásokat illetően itt több lehetőség is szóba jöhet: 1. kizárólag a tinédzserrel találkozom, a szülő csak veszély esetén, vagy a kamasz kifejezett kérésére kapcsolódik a folyamatba; 2. a serdülő és a szülő együtt jön az első interjúra, ezt követően a serdülővel dolgozom; 3. a szülő egyedül érkezik az első beszélgetésre, de a serdülőt részletesen tájékoztatjuk erről; 4. szülőkonzultáció (részleteit lásd fent).
A pszichológusi munka alapvető fontosságú eleme a titoktartás, ami a gyermeket, a serdülőt, és a szülőt egyaránt megilleti.